Ki tudja, miért
Egy arc, mely arcom felé fordul,
Egy szó a némaságon át,
Egy kéz, mely kezem felé indul,
S idetalál vele a boldogság.
Ki tudja, miért szeretem úgy az esti csendet,
Mikor a szél a fák közt lopva átoson?
Ki tudja, miért szeretek úgy egy kedves verset,
Hogy százszor is elolvasom?
Ki tudja miért mosolyog rám az első csillag,
Ha itt az éj, s harcol az árnyék és a fény?
Ki tudja miért más a világ, amikor itt vagy,
S ki tudja miért szeretlek téged én?